12 Megosztás
Idézet
Mégis elment. És vissza nem jön soha.
Elvitte őt a sorsa. Hogy mennyire
szerettem, azt sohasem érezte meg.
Kitépte s elvitte szívemet. Pedig
nem kellett neki. Mégis elment vele.17 Megosztás
Idézet
Nekem most menni kell.
Hogy szerettelek, érzed és tudod,
de örökségül még egy jó tanács:
Ne álmodj, kedves, az ébredés fájni fog.2 Megosztás
Idézet
A tűz kihunyt, csak a füstje száll,
s Te újra szabad vagy! Repülj, vándormadár!
Hogy engem megöltél,
ezért ne törd magad,
én mégse kívánom halálodat.
Eredj a pokolba és éld világodat!8 Megosztás
Idézet
Szeretem, ahogy van, amilyennek látom.
Szeretem, szeretem.
És ha egészen más, mint ahogy szeretném.
Akkor is, akkor is szeretem, szeretem.3 Megosztás
Idézet
Mit mondani tudnék - nem tudom.
De hallhatod minden éjjelen,
mert hozzád osonok nesztelen,
s érezned kell, hogy mind tiéd!:
a Szív, az Ész, az Értelem.
És hogy mondjam el Neked,
hogy tűzben izzok! - Szenvedek!5 Megosztás
Idézet
Te vagy a csók, a vágy, a szerelem.
Te vagy nekem a lét, a tudat.
Nélküled nem vagyok, és én Te vagyok.3 Megosztás
Idézet
Nézlek a vágyaktól kimerülten,
cinkosan bólint felém a pálma.
Éjfél is elmúlt. Csak ábrándozom.
Már lassan somfordál be a hajnal.
A kávé keserű illata körbejár,
s én még egy csókot adok a szádra.
Köszönöm Neked ezt az éjszakát,
Te szép, Te jó, Te minden, Te drága.7 Megosztás
Idézet
Nem bánom, ha korhol, nem bánom, ha zsémbes.
Néha pedig fáraszt, egyenesen rémes,
de amikor elmegy, vágyódom utána.
- „Öregedő” gyermek kapaszkodó vágya.
A hangom elakad, a torkom kiszárad,
ilyennek szeretem szerető Anyámat.2 Megosztás
Idézet
Ha zúg vihar és ront a szél és életünknek
tengere vad háborúra kél,
s a zátony mirajtunk kacag;
akkor se hagyj el engemet, a Sorsodat!0 Megosztás
Idézet
Esküdj hát sorsom, mindenem.
Esküdj kettőnkre, esküdj meg nekem,
hogy míg élsz, nem hagysz el soha!
Esküdj, mint Mutius Scaevola!0 Megosztás
Idézet
Ha zúg vihar és ront a szél és életünknek
tengere vad háborúra kél,
s a zátony mirajtunk kacag;
akkor se hagyj el engemet, a Sorsodat!0 Megosztás
Idézet
Esküdj hát sorsom, mindenem.
Esküdj kettőnkre, esküdj meg nekem,
hogy míg élsz, nem hagysz el soha!
Esküdj, mint Mutius Scaevola!2 Megosztás
Idézet
A tűz kihunyt, csak a füstje száll,
s Te újra szabad vagy! Repülj, vándormadár!
Hogy engem megöltél,
ezért ne törd magad,
én mégse kívánom halálodat.
Eredj a pokolba és éld világodat!2 Megosztás
Idézet
Mégis elment. És vissza nem jön soha.
Elvitte őt a sorsa. Hogy mennyire
szerettem, azt sohasem érezte meg.
Kitépte s elvitte szívemet. Pedig
nem kellett neki. Mégis elment vele.1 Megosztás
Idézet
Nekem most menni kell.
Hogy szerettelek, érzed és tudod,
de örökségül még egy jó tanács:
Ne álmodj, kedves, az ébredés fájni fog.0 Megosztás
Idézet
Nem bánom, ha korhol, nem bánom, ha zsémbes.
Néha pedig fáraszt, egyenesen rémes,
de amikor elmegy, vágyódom utána.
- „Öregedő” gyermek kapaszkodó vágya.
A hangom elakad, a torkom kiszárad,
ilyennek szeretem szerető Anyámat.2 Megosztás
Idézet
Szeretem, ahogy van, amilyennek látom.
Szeretem, szeretem.
És ha egészen más, mint ahogy szeretném.
Akkor is, akkor is szeretem, szeretem.0 Megosztás
Idézet
Mit mondani tudnék - nem tudom.
De hallhatod minden éjjelen,
mert hozzád osonok nesztelen,
s érezned kell, hogy mind tiéd!:
a Szív, az Ész, az Értelem.
És hogy mondjam el Neked,
hogy tűzben izzok! - Szenvedek!0 Megosztás
Idézet
Te vagy a csók, a vágy, a szerelem.
Te vagy nekem a lét, a tudat.
Nélküled nem vagyok, és én Te vagyok.0 Megosztás
Idézet
Nézlek a vágyaktól kimerülten,
cinkosan bólint felém a pálma.
Éjfél is elmúlt. Csak ábrándozom.
Már lassan somfordál be a hajnal.
A kávé keserű illata körbejár,
s én még egy csókot adok a szádra.
Köszönöm Neked ezt az éjszakát,
Te szép, Te jó, Te minden, Te drága.