Idézetek > Szerelem idézetek



Ahol nincs te, ott nincs én se.


De szerelmünk több volt mint szerelem
Tengerpart bús mezején -
Irigyeltek még az angyalok is
Fenn a felhők tetején.



Én csak azt tudom, hogy én mennyire szeretlek téged (...). Mintha egyetlen csenevész fát hasonlítanál össze egy egész őserdővel!



Az elhagyásban nem az a legrosszabb, hogy hiányzik, aki elhagyott, hogy összeroppan a közösen alkotott egész kis világ, hogy minden, amit látunk vagy csinálunk, őrá emlékeztet, hanem az a gondolat, hogy kitettük a lelkünket csak azért, hogy a szeretett lény ránk stemplizze: ELUTASÍTVA.



Szívembe forró vágy remeg föl.
Kérdezte, mért fogytam le így?
Zokogva mondtam: "A melegtől".



Amikor úgy gondoljuk, hogy nem illünk egymáshoz, csókolózunk, és olyan közel leszünk, hogy nem látjuk a különbségeket.



Akármilyen öregek, csúnyák, megbántottak, elhagyatottak és csüggedtek vagyunk is, amíg szívünkben ki nem alszik az élet parányi szikrája, addig, e kihunyó kis parázs mellett, ott didereg éhesen, kísértetiesen a sóvárgás, elismerés és szeretet után.



Érezd te is át, hogy szabadon szerethetsz, engedd meg magadnak a mély és igaz szeretet érzését: csak hagyd ki a képből a szükséget és a ragaszkodást. Igaz szerelmet nem korlátozhat semmiféle birtoklás, mivel a szeretetet nem lehet sem elnyerni, sem kiérdemelni, se birtokolni vagy kikövetelni. A szeretet azt is jelenti, hogy sohasem tudhatod teljes bizonyossággal, hogy a másik még a következő pillanatban is ott lesz-e. A szeretet azt jelenti, hogy teljesen megadod magad a jelen pillanatnak. A szeretet egyszerűen csak: Van. Ahogy Krisztus mondta: "... és mindezek közül legfontosabb a Szeretet". A Szeretet, nagy Sz-szel... a Szeretet, amely soha véget nem ér; Szeretet, amely oly hatalmas, hogy már akkor is itt volt, mielőtt megszülettél, veled marad egész életedben, és még akkor is itt lesz, amikor te már rég magad mögött hagytad ezt a fizikai formát. Ezzel a szeretettel érdemes házasságot kötni.



S tudtam nagyszerűen, költősen szeretni,
Valaki számára egyetlenegy lenni,
Úgy-úgy elborulni részeg szerelemben,
Hogy bolond álmokban sem lehetne szebben.



Emlékszem arra a kopottas padra, az árnyas fák alatt ültél,
Mint egy angyal, olyan ártatlannak és szárnyaszegettnek tűntél,
Emlékszem szavadra, és amikor megfogtad kezem,
Bizsergető érzés járta át testem, tudtam, ez lesz a végzetem.