Idézetek > Filozófia idézetek



Megesik néha, hogy otthonról a komor ábrázatomat hozom magammal. Merő szórakozottságból. Idebent aztán előbb-utóbb figyelmeztetnek, hogy ideje maszkot cserélnem. Az ilyen súlyos egyéniségektől, mint amilyen én is vagyok, elvárják a rendszeres és egyenletes derűt. A permanens jó kedélyt.


Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. (...) Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövőn se tépelődj, ami még nincs), csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed.



Hallom ugyan, hogy mond valamit, de a szavak nem bizonyítanak semmit.



A vallásról nem tudok semmit - legalábbis az előnyeiről.



Ha Isten hajlandó megelőzni a rosszat, de nem képes rá, akkor nem mindenható. Ha képes rá, de nem hajlandó, akkor aljas. Ha nem képes és nem is akarja, akkor miért neveznénk Istennek? Különben miért történnek rossz dolgok jó emberekkel?



Ne a haláltól félj, hanem a meg nem élt élettől!



Egy másodpercig látsz: látod a titkot. Te vagy a titok. Egy másodpercre mindennek jelentése van.



Szerintem Isten és Sátán csak két szó, mint a Marilyn és a Manson.



Csupán hozzánk viszonyítva van édes, keserű, forró és szín, a valóságban csak atomok léteznek és az űr.



A vallás véleményem szerint elsősorban és főképpen a félelmen alapul. Részben az ismeretlentől való rettegésről van szó, részben pedig, mint mondtam, arról a vágyról, hogy valami "idősebb testvér"-félét érezzünk magunk mellett, aki minden gondunkban, konfliktusunkban velünk van.