Nem nyílt soha út elém
csábító szóból bizony volt elég
Bár volna jel, mely hozzám majd elér
Hol van a föld, vár-e jövő rám még.
|
|
|
Adhat Isten néked kincset, gazdagságot,
Rubintokat és gyémántot, márvány palotát,
Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer,
Csak egyet nem adhat kétszer,
Édes jó anyát.
|
|
|
Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál,
ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután!
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
békés karácsonyt mindenkinek!
|
|
|
A harag és a neheztelés bárkit tönkretehet, ahogy a levegő, az élet is megéget, ha gomolygó füstben éljük... De hát létezik a düh, még ha nem is tapasztaljuk, és változtat minket, alakít, olyanná formál, amilyenek nem vagyunk. A harag záloga talán a jellem, amivé válunk. Ha ez a jellem felébred bennünk és elhisszük, hogy még előttünk az út, hogy az igazság leginkább egy be nem fejezett történet része, melyben a düh rendeltetésszerűen jön, akkor ez az ébredés új esélyeket ad, és a nyugalom ígéretét.
|
|
|
Tudom, már elmúlt, vége a szépnek,
Szépen, lassan eltűnnek a képek,
Sebeim maradnak, nyitva a világnak,
Példát mutatva, gátat szabva a hibáknak.
|
|
|
- Korai szívkamra-összehúzódást kapok tőled.
- Remélem, az jó dolog.
- Kihagy tőled a szívem.
|
|
|
|
|
|
A holnap holtnak lát,
A szívem ellopták,
Csak testem él tovább, még egy perc,
Mégsem ordít vád,
Csak könnyem ér hozzád,
Csak egy perc talán, hogy végleg elfelejts.
|
|
|
Senki sem az, aminek látszik. Vannak, akik inasok, és vannak, akik épp inasként dolgoznak.
|
|
|
A szempillánkra az álommanók álomport hintenek,
már látom magam előtt, ahogy az égbe felrepítenek.
A fellegek felett veled kézen fogva szállok,
nem ébrednék fel sohasem, amíg ilyen álmot látok.
|
|
További idézetek témakörben:
|